Strandolás és szaharai porfelhő januárban

dscn8758_evi_tenger.jpgA Kanári-szigeteki utolsó napunkra, péntekre hagytuk a legközelebbi szép és izgalmas célpontot, azzal a felkiáltással, hogy onnan azért délután korábban hazaérünk, és össze tudunk pakolni. Mondanom sem kell, hogy nem értünk előbb haza, mint bármelyik másik napon, mert túlságosan sok volt a "nézzük meg, mi van a kanyar után" felkiáltás. 

Las Palmasnak arra a strandos-tengerpartos részére mentünk, ahol Mónival korábban nem jártunk, mert akkor esős-felhős, nem szép idő volt. Ehhez átvágtunk a kikötőn, nézegettük a hajókat, mert voltak luxusutazáshoz nagy vitorlások, ami számomra szokatlan kombináció. Las Palmasnak ez a strandja, a Playa de las Canteras jó nagy, vagy négy kilométeren át homokos part és napernyők, napozók, meg a sétányon persze kávézók, büfék, éttermek. Szép-szép, de ez nem a mi világunk, így mi kifelé indultunk el, mert Las Palmas mellett/fölött van egy félsziget, és ott néztem ki egy miradort végcélnak.

dscn8769_pano.jpg

dscn8983_vizben.jpgOdaérve kiderült, hogy ez a rész még annál is sokkal királyabb, mint amire számítottunk. Egyrészt tökéletesen kiépített sétálóút és rengeteg kitaposott ösvény van, hogy be lehessen járni ezt a részt. Másrészt itt is van strand, de sziklás, illetve nem is ez rá a jó szó, mert lapos sziklák vannak, hol vízben, hol felette, a rendszeresen érkező hatalmas hullámok függvényében. Ez már harmadrészt, annyira lenyűgözőek voltak a hullámok, meg kellett állni ugrálni és fotózkodni. Persze csuromvizesek lettünk, mert felcsaptak a legváratlanabb módokon is a hullámok. Negyedrészt az ösvényeken felfelé a hegyoldalba is fel lehetett menni, onnan lenézni. Az ötödrészt meg hatodrészt meg a... legyen képekkel: 

dscn8970_uszas.jpgÖsszesen legalább két órát és tizenöt kilométert mászkáltunk csak ezen a félszigeten, ráadásul napon és viharos szélben (erre még visszatérek), ami eléggé kiszívta belőlünk az erőt. Sándor egyébként is azt tervezte, hogy még egyszer fürdik az Atlanti-óceánban, mert erre ki tudja, mikor lesz legközelebb alkalma, így megálltunk a strandon. Itt tűnt fel, hogy bár még fent van a nap, hisz négy óra sincs, mégis furák a fények, minden tompa, és időközben a köd/felhő/pára/valami elnyelte a Las Palmas házait, már azt sem láttuk, hol jártunk alig egy félórával korábban. Nem értettük, mi okozza, de a strandolást nem akadályozta, Sándor elégedetten úszkált, míg én fotóztam. 

dscn9011_homokvihar.jpg

Azt már a busz felé tudtam meg teljesen véletlenül a szigeteken élő magyarok Facebook csoportjában, hogy nem köd/pára/felhő okozza a látási távolság csökkenését és a furán tompa színeket, hanem a homok. Calimának nevezik azt a szelet, ami néha homokot fúj a Szaharából a 300 kilométerre lévő szigetekre. A szelet éreztük, csak nem raktuk össze, amíg valaki nem kezdte magyarázni. Ez egyébként meglepően gyakori, és hozzátartozik, hogy a szél kifejezetten meleg. Ezt mi most élveztünk, nyáron, ha nagy ritkán rekkenő hőség van a szigeteken, azt a calima okozza. Némi kutakodás után kiderült, hogy 2020-ban volt pár nap, amikor a szaharai homokkal teli szélvihar annyira tombolt, hogy leállították a hajó- és repülőjáratokat is. Egy picit reménykedtem, hogy a sors úgy hozza, Gran Canarián ragadunk, de most ennyire messze nem volt komoly a helyzet. 

dscn9026_tintahal.jpgHazaérve a szállásra gyorsan pakoltunk, rendezkedtünk, meg segítettünk intézkedni a holnap látogatóba  érkező Kamper-Matyola családnak a covid adminisztrációt, és utána lementünk a már szokott helyre enni valamit. Abban maradtunk Sándorral, hogy három látogatás után törzshely valami, így a kisvendéglőt annak nyilvánítottunk. Jól bekalamáriztunk, fokhagymás szószba mártogatva. Mindezt otthon egy üveg pezsgővel öblítettük le, és becsatlakoztunk az Avana online sörözésébe, nagyon jó volt látni az otthoni barátokat.  A kegyetlenség csak az volt, hogy mindezek után kelhettünk 5:15-kor reggel, hogy elérjük a gépet Madridba. 

Nem sajnáltatni akarjuk magunkat, de nem volt kedvünk Madridba menni, annyi szépet és napos órát tartogatott volna még ez a sziget, ami akár élni is tökéletes. Az öröm az ürömben, hogy szombat este már jönnek Gergőék, és következik pár közös dumálós, madridfel-fedezős nap.