Hétfőn hivatalosan is elkezdődtek az egyetemen is mindenféle egyéb dolgok. Mintha az időjárás is sajnálna, mert sok-sok órám megy rá a ügyintézésre – két napja esik. A spanyol időjárási oldalon ezt úgy hívják, hogy vörös riasztás heves esőzésre, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy egy órát eseget, aztán egyet nem. Szóval enyhén szólva sem nevezném özönvízszerűnek vagy felhőszakadásnak, de azért inkább itthon gép mellett ültünk az elmúlt két napban, nem mászkáltunk sokat. Helyette dolgoztunk. Azt viszont sokat. 

Hétfő reggel azzal kezdtem, hogy bementem a kötelezően kijelölt tutorommal egy egyeztetésre. Fél 10-re kellett mennem, és be kell valljam, korainak tűnt, konkrétan nem nem kelt fel a nap, amikor csörgött a telefonom. A tutorom, egy ötven körüli filmekkel és a maszkulinitás változásával foglalkozó kutató-tanár. Nagyon barátságos volt, főleg miután rájött, hogy velem sok dolga nem lesz. Tudom, mit akarok csinálni, miért vagyok itt, és boldogulok a mindennapi élettel. Amikor mondtam, hogy Pozuelo-ban lakunk, azt mondta, nevetve, hogy ó, az "posh"... Ezt azt is elárulja, hogy ő legalább tökéletesen beszélt angolul, igazi felüdülés volt. Ezután jött a köröm a nemzetközi kapcsolatok osztályán, és a további ügyintézés. Na ők már kevésbé tudtak angolul, de a mosolygós segítőkészség ellensúlyozta, hogy félreértések akadtak az egyeztetésben. Igazából úgy indultam haza az egyetemről (sietve, mert akkor kezdett lógni az eső lába), hogy a tervezett négy dologból hármat sikerült elintézni. Egész jó arány. 

Hétfőn 1-től már órám is volt, aminek a témája a Feminizmus és a genderegyenlőség, de történész szemmel, ami érdekes újdonság, mert nagyon hangsúlyos benne a diakrón szemlélet. A tanár pedig tájékozott és kedves. Arról nem tehet, hogy órák rendszere egyébként kicsit kaotikus. Először is minden óra kétszer egy óra egy héten, két különböző nap, ráadásul A és B hét van, ami szerint hol online, hol jelenléti egy-egy óra, plusz van, ami mindig online. Szóval sosem tudom, melyik órát épp hol keressem vagy hol kéne lennem. Viszont jelenleg Madrid olyan jól áll a járvány szempontjából, hogy nemsokára teljesen jelenléti oktatás lesz. Ennek mondjuk az a hátulütője, hogy ha elmegyünk Dél-Spanyolországba turnézni, akkor valami kifogást ki kell találnom... (Sándor kiegészítése: nem kell, mert hivatalosan egy órát sem vett fel. Szórakozásból hallgat beléjük.)

A mai nap volt egy hivatalos egyetemi köszöntő és tájékoztató webinar is a vendéghallgatóknak. Ez kész kabaré volt, a rektorhelyettes hat percig beszélt úgy, hogy nem volt bekapcsolva a kamerája, hol angolul, hol spanyolul volt, és csak azt nem mondták el normálisan, ami fontos lenne, lásd spanyol személyi vagy diák igénylése, de azt megtudtuk, hogy az egyetemi könyvtár legrégebbi kötetet 1297-ből való... Nem is tudom, hogy nevezzem ezt az egyetemi nacionalizmust. Annyi előnye legalább volt, hogy a Zoom-meeting csetjében jó közösségszervező erő volt a poénkodás, és csináltunk is egy külön kis közösséget magunknak Phd hallgatók, kiderült, hogy összesen öten vagyunk ebben a félévben, akik Erasmusszal nem BA-t vagy MA-t végeznek Madridban. Ez maga után vonja, hogy valamennyire beindult a közösségi élet is, megbeszéltünk velük találkozót, meg lesz egy a kifejezetten magyar vendéghallgatóknak is.  

Az esti programokat kicsit megnehezíti, hogy szeptember 30-ig minden este 6-8 közt vannak a spanyolóráim, de most már nem utálom nagyon, csak kicsit. És érzékelem, hogy tanulok, egyre könnyebben eszembe jutnak szavak, igeidők... bár szerintem még mindig csak feleannyira tudok beszélni, mint bárki a csoportból. Haha, igen, tudom vicces, de Covid alatt magamban tanultam spanyolt meg sorozatot néztem, szóval az elméletet tudom, érteni értem, ha beszélnek hozzám, de nem tudom kifejezni magam. Ettől ideges leszek, és leblokkolok, ami szintén nem segít. De azért lassan egyre jobb, éles helyzetben, boltban, utcán már simán bárkit megszólítok spanyolul. 

A hétköznapokhoz tartozik az is, hogy takarítottam a lakásban, amitől tényleg otthon érzésem lett. Sőt mostunk, amitől a spanyoltudásom kiegészült az anyagtípusokkal, és a mosószer, öblítő szavakkal. Már tényleg csak az hiányzik, hogy elálljon végre az eső. Már tervezzük, hogy ha újra kisüt a nap, elvileg holnap, hová megyünk Madridban nézelődni.