Nos, ha a karácsonyi menüről nem is esett a blogban szó, a szilveszterit azért leírom, mert Tenerifén kicsit különlegesebb étkeket próbáltunk választani. Egyébiránt annyira távol van a Kanári-szigetek az anyaországtól, hogy a konyhája is levált róla. Első teljes napunkon nem voltunk még kísérletező kedvünkben: miután a nap nagy részét az óceán partján töltöttük egy strandon, nem szerettünk volna sokat molyolni a vacsorával. Egy csirke, sütőzacskóban megsütve... hogy még se legyen nagyon otthon-jellege, egy helyi fűszerkeverékkel dörzsöltük be az áldozatot: Ras el Haroun a neve, és felettébb harmonikus az ízvilága. Mint sok helyi fűszerkeveréknek, az alapja a fokhagyma-kakukkfű-kömény hármasa...

Másnap azonban (dec. 31.) már felkészültünk. A közeli piacon vettünk vörös keszeget, helyi nevén Alfonsinót. Piros, nagyszemű, feltűnő halacska. A receptje egyszerű: sózod, borsozod, majd fokhagymás, petrezselymes olivaolajjal bekened, és irány a sütő. Amire figyelni kell: a halat szét kell nyitni, mint egy könyvet, mivel a bőrét nem eszed meg, csak a puha húsát, ezért célszerű az olivakeveréket oda kenni. A szemét hagyjuk bent (állítólag kiszűrcsölhető), amikor a hal megsült, akkor fehérre változik, mint a megfőtt tojás. Egyébiránt 210-220 fokon 20 perc alatt elkészül.

Vacsorára egy kicsit bonyolultabb ételt néztünk ki: a szigeteken kedvelik a kecskét. Gyönyörű darabolt kecskehúst sikerült vennünk a helyi piacon, már ránézni is jó érzés volt. A recept a következő: bő olajban kisütjük a a sózott-borsozott kecskehúst, míg kéreg nem képződik rajta (én az olajba kis fokhagymát is tettem). Aztán kivesszük a tálból, a helyébe nagyobbra vágott hagyma kerül, majd amikor a hagyma már átlátszóvá kezd válni, akkor kaliforniai paprika csíkokra vágva, és kábé centi vastag sárgarépa karikák. Ezek maradnak alul, amikor rájukterítjük a húst, arra magozott zöld olivabogyót, fenyőmagot és egész mandulát szórunk – ne spóroljunk velük. Pirospaprika és só kerül rá, illetve egész csilipaprikát még mintegy koronaékszer, rátehetünk. Ja, és persze locsoljuk meg kis száraz fehérborral... Aztán fedőt rá és adjunk neki egy-másfél órát!

Évi volt a felelős a köretért. Kanári-szigeteki rongyos krumplit akart csinálni. Vettünk helyi burgonyát, amit meg kell főzni, de úgy, hogy előtte felkeverjük a hideg vízbe a sót. Bizonyos receptek negyed kiló sót mondanak egy kiló burgonyához, mások azért kevesebbet. Figyeljünk, hogy a víz a burgonyát éppen csak ellepje. Amikor a burgonya megfőtt, kivesszük és tepsiben szárítjuk, fonnyasztjuk, míg a só ki nem válik a felületén. És máris jó étvágyat... Mondanom sem kell, hogy nagyon finom lett mind a kecske, mind a köret. :)

...na és persze Boldog Új Évet... sikeres és örömteli 2022-őt kívánunk mindenkinek!

Update: közben felfedeztem a kecskés recept egy másik változatát. Lényegében ugyanez az elkészítési mód mint fent, csak a dinsztelt hagyma, kaliforniai paprika, sárgarépa mellé tehetünk bele zöldborsót. Aztán rá a hús, a húsra olivabogyó, mandula (vagy dió) és (nem fenyőmag) mazsola! Értelemszerűen ekkor a húst sózzuk, borsozzuk és rakunk rá kakukkfüvet is (a kanáriaiak szeretik a kakukkfüvet). És ekkor VÖRÖSborral locsoljuk meg, majd jöhet a fedő! Na, tuti ezt is kipróbálom, pláne, hogy a húgi feltehetően allergiás a fenyőmagra... Kicsit bedagadt a tenerifei kecskétől a a szeme...