A környékkel való ismerkedés után ma végre eljutottunk odáig, hogy tettünk egy rövid látogatást a "valódi" Madridba körülnézni egy kicsit. Itt megragadnám az alkalmat egy rövid kitérőre a madridi közlekedést illetően. Bonyolult. Részletesebben kifejtve: rémesen bonyolult. Mert van olyan HÉV/elővárosi vonatféle, ez RENFE névre hallgat, és nagyjából tizenöt percenként jár Madrid felé az állomásról, ami tőlünk alig tíz perc gyalog. A menetrenddel viszont a spanyolok különleges viszonyt ápolnak, mert sem a RENFE oldalon lévő, sem pedig a BKK app-szerű alkalmazás nem tudja pontosan megmondani, mi fog jönni és mikor. De jegyet legalább könnyű venni, mert automaták vannak, amik nem hadarnak és kérdeznek vissza értetlenül... Cserébe viszont van kb ötven jegy-csoportos jegy-bérlet fajta...

Miután a 7C vonatot elkaptuk, kemény nyolc perc út után Madrid belvárosában találtuk magunkat. Először a királyi palota felé indultunk el. Errefelé évekkel ezelőtt már jártam, de az most nem sokat segített, mert az előtte található széles utcát/teret éppen felújítják, ezért csak nagy kitérőkkel, a kis utcákon lehet eljutni a célig. Madridban egyébként a szokásoshoz mérten alig lézeng néhány turista a városban, szerintem egyáltalán nem láttunk NEM spanyol turistát, vagy legalábbis nem hallottunk nem spanyol szót.

A királyi palota kívülről impozáns barokk épület, de aki megszokta, hogy ilyenek akadnak, mondjuk Gödöllőn, annak annyira nem lenyűgöző. Be most nem mentünk - úgyis járunk majd még erre -, de állítólag megéri a belépőt, ha valakit érdekelnek a szépen berendezett szobák és díszes lakberendezési tárgyak. A királyi család egyébként már nem lakik az épületben, csak rendezvényeket és fogadásokat tartanak benne. Meg persze a belépőjegy megvásárlása után be lehet menni egyszerű turistaként körülnézni. Tervezzük mi is a meglátogatását, de ezen a délutánon erre már nem jutott volna idő. 

 A palota tőszomszédságában áll a madridi Almudena katedrális, ami viszont gyönyörű, pont tökéletesen egyensúlyozik a díszítettség és az egyszerűség között. Oda betértünk pár percre és körbejártuk a hajóit. Kiálmélkodtuk magunkat a mennyezet, az üvegablakok és az egész épület gyönyörűségén.

Mindezek után volt még egy röpke óránk beljebb sétálni Madrid belvárosa, a Plaza Mayor, vagyis a főtér felé. A kis utcák nagyon hangulatosak, és Sándor újdonsült utcanévtábla rajongásának köszönhetően pontosan dokumentálható, merre jártunk.

Maga a főtér nem nagy szám, de körülötte egész kellemesnek tűnő, és csak kicsit turistát lehúzó helyek vannak, ahova be lehet ülni egy sörre+tapasra. 

Sajnos csak kevés időnk volt bóklászni, mert minden délután hatkor spanyolórám van – ez megérne egy külön bejegyzést is, de erre még lélekben készülnöm kell. A főtérről így már szedni kellett a lábunkat haza, és mivel nem tévedtünk el az állomáson, sőt még a jó vonatra is sikerült felszállni, így sikerült az (online) spanyolórám kezdete előtt öt perccel hazaérni. Még pont volt időnk inni két spanyol sört, Sándornak uzsonnaként, nekem folyékony nyelvleckeként hat, valahogy utána jobban megy a spanyolóra. 

...

+ és következzék egy különleges kép is bónuszként. Sándor szerint ezen Jézus kung-fuzni tanul az öreg shaolin mestertől, de még nem igazán megy neki a megfelelő kéztartás, emiatt viszont a mester rettentő bánatos...