Hogy lerójuk a tartozást, amit a cádizi ételek és receptek kapcsán tett ígéretünk folytán keletkezett, következzen még pár étel a tengeri különlegességek közül...

Polip sütve-főzve

Még kedden vettünk egy egész polipot, egy alien-forma rémisztő dögöt, ami bekerült a mélyhűtőbe pár napra, mert a fagyás kissé szétszedi a rostokat. Természetesen felolvasztjuk, majd (mágikus metódus) az olvadás után háromszor forró vízbe kell mártani. Elvileg ettől kevésbé rágós.  Az elkészítése ezután annyi, hogy húsz-huszonöt percig főzni kell egy fej hagymával és sóval, majd utána, az ízek kedvéért rá lehet pirítani kicsit fokhagymás (vagy fokhagymás-petrezselymes) olivaolajon. Az eredmény nyolc szépen megpirult fűszeres lábacska, adott esetben friss baguette-tel, és nem is lettek rágósak, szóval megérte a pepecselést. 

Sziklahal

A sziklahal csúnya és rémisztő, de a húsa a legfinomabb, amit halban el tud képzelni az ember. Fehér és omlós, szálkátlan és nedvdús, de a "kellemetlen" halíz nélkül. Fokhagymás paradicsomszószban sütöttük ki, sózás és borsozás után, de számos remek recept van a neten... még "tortát" is készítenek belőle. Na nem édeset, hanem amolyan halasat. 

Mini hekk

Balatoni halunk helyi változata. Errefelé tenyésztik a kis öblökben. Kis öblökben, kis halak. A piacon kibeleztettük, de a piszok árus (nem úgy, mint bolti társai) azt a ronda fejet rajtahagyta. Sándort meg is harapta egy dög, amikor a zacskóból az albiban kiemelte őket. Nem vacakoltunk vele sokat, levágtuk a fejeket és sóztuk. Ennyi. A szokásos fokhagymás-petrezselymes olajban készült el. Finom, de örök tanúlság, hogy a hátán végighúzódó kis szálkácskákat is jó levágni pucoláskor. A húsa, mint a hekké, otthon, csak nedvdúsabb és kicsit talán édesebb. Rettentő finom.

Gambas al ajillo 

Tipikus, és sokszor jó drágán vesztegetett tapas, gyakorlatilag rákocska fokhagymás-cayenne borsos olivaolajban kisütve. Ez gyakorlatilag le is írja a receptet: venni kell rákot, lehet bármilyen méretű, ha már meg van főzve, az külön jó. A friss állatot elő kell főzni, másként a feladat annyi, hogy extra szűz (itt most fontos!) olívaolajba belemegy a fokhagyma és a paprika, és addig pirul, amíg már kezd barnulni. Utána mehetnek bele a rákok. Ha egészen aprók, le is lehet zárni, és a maradékhőn elkészülnek, ha nagyobbak, akkor kell nekik még pár perc. A rákfélék elkészítésének a titka egyébként, hogy nem szabad túlsütni-főzni őket, mert rágósak lesznek. Ez  a fogás is baguett-tel az ideális, mert azt lehet tunkolni kicsit a fokhagymás-csípős olajba is. 

Sándorral volt egy kis vitánk, hogy sütés előtt vagy után pucoljuk meg őket, végül a fele-fele megoldásban maradtunk. A rákocskák fejét mindenesetre leszedte ő is.

A rendes étkezéseken túl a piacon vásárolva láttunk egészen apró rákocskákat (camarones) főzve, amire rá volt írva, hogy rögtön fogyasztható. Úgy néztek ki, mint a csalik egy horgásznak, szóval kellett vennünk belőle. Nagyon furcsák voltak, finomak, de olyan picik, hogy nem lehet megpucolni őket, tehát el kell ropogtatni a kitint és a lábacskákat is. Nekem annyira csikizték a torkomat, hogy a  részét a kis dögöknek Sándor ette meg némi rámelegítés után.