A napi beszámolók mellett úgy gondoltam, elmesélem azt is, min is élünk. Konkrétan, mivel visszük be a szervezetünkbe a napi 10 kilométernyi gyalogláshoz szükséges energiaadagot...

Az első két hét valahol a hagyományos ételek és a felfedezések határán egyensúlyozott. A "hagyományos" azt jelenti, hogy persze, került a tányérunkra sült csirke és bolognai vagy éppen pizzáztunk a városban. A "felfedezések" kitétel már összetettebb: örömmel konstatáltuk, hogy spárgát szinte mindenhol vehetünk, és a Belgiumban megszeretett cikória (endívia) itt is bőven – és a hazai árnak feléért – kapható, így visszakerültek az asztalunkra. A spárga vagy a reggeli tojás mellé vagy köretnek, a cikória lényegében mindenhez. A paradicsomok jellege is impozánsan változatos – sorra kóstoljuk azokat is.

Persze kezdetnek fel kellett szerelni a konyhát fűszerekkel. Bazsalikom és majoranna cserépben került hozzánk, oregano, kakukkfű, csili, bors apró üvegcsékben. (A többi fűszernövény spanyol nevének kikeresésével még adósak vagyunk.) Szószok közül megtaláltuk a szintén Belgiumban megszeretett andalúz mártást (miért ne lenne Spanyolországban andalúz mártás?), mellé felvettük a sorba a háromborsos szószt, a gauchát, illetve a chipotle szószt.

De akadtak új felfedezések is. Bevallom, régóta foglalkoztatott az articsóka, és otthon találtam is egy beszerzési lehetőséget, az egyik boltláncban egész jó fokhagymás, grillezett, olivában úszó konzervet lehetett kapni, itt azonban van ezerféle, fűszerezett és párolt, és persze feldolgozatlan is kapható, úgyhogy úgy döntöttem, kísérletezni fogok. Köretként szintén készítettem már, de most (szombaton) a piacon sikerült venni magából a növényből is. Az első, amit tervezek, parmezános-tojásos rakott articsóka lesz... Majd beszámolok róla.

A másik – habár Madrid a szárazföld belsejében van – a rengeteg tengeri állat, ami megvehető és megehető (lefotóztam a pultot, hogy itthon kiszótárazzuk a halak magyar nevét – legyünk már tisztában azzal, mit eszünk!). Portugáliában végigkóstoltam a polipkínálatot... hát már itt is letoltam vacsorára három különböző ízesítésű konzervet. A halboltokban kapható polip, de még arra nem szántam rá magam, hogy ebben a kis konyhában pepecseljek vele. Gyűjtöm az erőt.

Viszont tengeri sügért már sütöttünk, remekül sikerült. A boltban rámutattam, a szemünk előtt kipucolták, lepikkelyezték, lecsapdosták a bökős uszonyokat, majd korrektül elcsomagolták, ne folyjon sehová semmi. Vajban pároltuk bazsalikomosan-fokhagymásan. A húsa fehér és lényegében szálkátlan. Tejfölt ugyan nem lehet szerezni mellé, de a görög joghurt némi ízesítéssel közelít, abba már bele lehetett mártogatni. Beszereztünk továbbá ördöghal-filéket. Az is a jövő hét projektje lesz, hogy megkóstoljuk.

Gyümölcsben is vannak újdonságok. Én, aki a sárgadinnyét nem szeretem, egészen rákattantam a sárga húsú varangybőrös dinnyére (Mikulás-dinnyének is nevezik), illetve a csirimojo nevű gyümölcsre. Ez utóbbival sokat kell szenvedni, érlelni a napon, hogy puhuljon, aztán több a magja, mint a húsa.  A csirimojóról szóló oldalak egyébként figyelmeztetnek, ódzkodjak a magtól, mert vakságot okoz (és nem csak akkor ha belenyomják a szemedbe, hanem ha levét veszed). Ám mindezzel együtt is nagyon bejött (Évinek nem), mert megszottyadva édes és tényleg finom.

Összességében jó indulás, tele vagyunk ötletekkel, mit kóstoljunk, süssünk-főzzünk. Eljátszottunk a gondolattal, hogy veszünk egy egész sonkát, és meg is tennénk, ha öt hónapig egy helyben ülnénk, de hát elindulunk majd október végén délre, és akkor nehéz lenne a bőröndbe a ruhák közé begyömöszölni a maradékot... Majd jövök receptekkel, elmondom, milyen volt az ördöghal és az articsóka. Jó lenne leveseket is készíteni, mert rengeteg fura zöld van a piacon, de leveskészítéshez sajnos nincs felszerelve a konyha. Sebaj, van a boltokban dobozos... :)