Jó hosszú idő kimaradt most két blogbejegyzés közt. Október közepén volt egy zseniális, barátokban gazdag, de nem kicsit rohanós, és részemről még egy oltással meg a mellékhatásaival is megspékelt hetünk Magyarországon. Szülinapoztunk, kvízeltünk, gesztenyét tapostunk és sütöttünk, társasjátékoztunk, de volt borkóstoló és bográcsos pörköltfőzés is Kőszegdoroszlón. Bármennyire is élveztük, borzasztóan örültünk, hogy hétfőn elindultunk vissza Madridba - Sándor vette észre, hogy a menjünk "haza" szót használtam rá. 

Mondjuk az örömünk csak addig tartott, amíg Ferihegyen el nem kezdődött a cirkusz. Ilyet még nem pipáltunk, pedig azért szoktunk néha repülővel utazni. Az eleve félóra késésen még túltettük volna magunkat, de Wizzairnek sikerült elérni, hogy túlfoglalás volt a járatra, sőt még beszállókártyája is kettővel több embernek volt, mint ahány ülés van a gépen. Amikor a stewardok erre rájöttek, majd' egy óra alatt egyesével minden utasnak megnézték a beszállókártyáját és a repjegyét újra. Csakhogy nem itt volt a gond. Addigra a két plusz utasból egy leszállt azzal, hogy kéri a légitársaság kártérítését, és megy a következő géppel. Csakhogy a másik plusz embernek Madridban Chilébe volt csatlakozása, ahol a lánya várta, és így neki nem volt opció a következő, szerdai gép. A nő sírva könyörgött, hogy fizet valakinek, akik leszáll, és átadja a helyét. A Wizzair is ismételgette, hogy kártérítés jár annak, aki erre vállalkozik. A következő háromnegyed órában olyan volt a gép, mint egy buszos osztálykirándulás, az emberek (többségében spanyolok) mászkáltak, nevetgéltek, az ülések felett átkiabálva győzködték egymást, hogy maradjon valaki. Végül a stewardok elintézték, hogy a plusz utas ülhet az utaskísérők spéci helyén, ami kényelmetlen, de legalább probléma megoldva. Így indultuk el Madridba végül majd két óra késéssel. Szerencsére ez után már könnyedén ment minden, Madridban a covid miatt kötelező papírozásnál meg olyan kedvesen intézkedtek (akkor már este tizenegy után), hogy egészen meghatódtam.

Másnap egy nyugodt hétköznapot töltöttünk Pozuelo-otthon, bolttal és főzéssel, kis munkával. A kalandot mindössze az jelentette, hogy a házigazdánk egyik lányának van egy kutyája, aki most Pozuelóban vendégeskedett. Csakhogy a blöki, Gauss, egy nyolc-tíz hónapos, hatalmasra nőtt neveletlen, fekete ördögfióka, akit a házinénink nem tud sétáltatni, a gazdája pedig egész nap dolgozik. Szóval így lettem két napig önkéntes kutyasétáltató. Aki kicsit ismer, tudja, hogy mennyire imádtam, több új ismerős szereztem a környéken, mint eddig. És az is kiderült, mennyire erős vagyok, vissza tudok fogni egy kutyát, ha meglátott egy nyulat a parkban és iramodna is utána. Mondjuk a kezem még mindig fáj, mintha egy háromnapos kötélhúzó versenyen vettem volna részt. 

A hetet meghatározta, hogy kedden megérkezett Madridba Kádár Zsolti, Ibi, Mór és Eszti is, így a hét második fele jobbnál jobb közösségi programokkal telt. Nincs mit szépíteni, sokat kocsmáztunk, leteszteltük a madridi kocsmák sör és borkínálatát is, és sosem kellett csalódnunk. Így nem csak baromi jól éreztük magunkat, dumáltunk, lazítottunk, hanem Madridnak is megismertük egy másik arcát.

Az olyan extrákról nem is beszélve, mint a spécibbnél spécibb kaják, tintahalak, polipok... Sándor például megkóstolta a madridi pacalt, amely állagra úgy nézett ki, mint a körömpörkölt, csak a pacal mellett kolbász és véres hurka is volt benne. Csütörtökön Ibi és Eszti miatt még butikoztunk is, amiben Sándor nem annyira lelkes társaság. És Zsolti sem.

Szóval fergeteges három nap volt, és pont jókor, mert amikor a társaság pénteken hazautazott (mint kiderült a KLM sem sokkal jobb, mint a Wizzair, nekik egy komplett járatot töröltek), beütött az ősz. Konkrétan lassan két napja hol esik, hol nem, ami itt már narancs riasztás felhőszakadásra. Ami a vicces, hogy hideg viszont nincs, csak vizes minden és száz százalék a páratartalom. Mondjuk az ittlét alatt víz ment a villanytűzhelybe, és mindig lecsapta a biztosítékot, kínlódtunk vele két órát, mire csak úgy megjavult. Ez akkor stressz volt, hogy elfelejtettem az online órámat, mondjuk áram nélkül amúgy sincs wifi... Szóval a nyugis, esős péntek azért persze nem lett olyan nyugis, de mivel minden megoldódott, egy szavunk sem lehet. 

Sőt, igazából még jól is jött a rossz idő, mert a két hét lazulás után már nagyon dolgoznunk is kellett, meg összepakolni, ugyanis holnap indulunk Córdobába, kezdődik a dél-spanyol turné.