Érdemes pár szót ejteni a spanyol karácsonyról is, hiszen mi most új szokásokkal szembesülünk. Ahogy említettem, az első, ami feltűnik mindenhol, azok a fények. Ezen a téren a spanyolok úgy érzik, nincsen túlzás, és a fényfüzérek jellege üzletenként, házanként, sőt a nyilvános tereken kerületenként változik. Ami érdekes, hogy karácsonyfát nem állítanak, hanem fénygúlák vannak, abból viszont akad minden nagyobb téren. Karácsonyi vásárok is vannak mindenhol, de a Vörösmarty térrel ellentétben, nem étel-ital és kézműves tárgyak vannak, a forralt bort egyébként nem is ismerik, édesség meg advent nélkül is van dögivel, szóval nem hiányzik a bódékból. Van helyettük viszont minden hülyeség, karácsonyfa mintás hajpánt, Pikachus sapja, és felnőtt méretben is. Nem egy 50-es spanyol jött velünk szembe valami ilyen vicces kiegészítővel. Persze nekünk is venni kellett, mert Sándor beleszeretett, így lettünk büszke tulajdonosai egy Rózsaszín párducos (pantera rosa, mint kiderült) sapkának. Nem mondom, hogy nem néztek furcsán rám, de imádnivalóan meleg és szőrös fejfedő.

Jun és Tamás is rácsodálkozott arra, hogy mennyi ember hömpölyög az utcákon, egyrészt mintha nem lenne Covid, másrészt azért maszkban, de érzésre karácsonyozni vágyók százezrei bóklásznak Madrid fő terein és utcáin, beszélgetve, a fényekben gyönyörködve. Találtunk tüntetést, valami díjátadót spanyol youtube-sztár féléknek, még olyan is volt, hogy rendőrök irányították a gyalogosforgalmat, egyirányúsítva egy-egy utcát, hogy csökkenjen a tömeg.

A harmadik felfedezésünk a spanyolok betlehemek iránti rajongása. Minden város állít, és a lényeg, hogy minél nagyobb és összetettebb legyen. Nem elég holmi jászol, meg pár állatka, komplett diorámákat készítenek, vagy akár emberméretű gipszfigurákkal rendezik be a várost. Ennek két lenyűgöző példáját láttuk. Az egyik a királyi palotában egy hatalmas dioráma, ahol egy szobányi méretben látható a Kisjézus mellett egy török sátor, tevék, hús sütés, állatok, egy település teljes élete, még az ételek is ki vannak dolgozva az apró asztalokon. A hátsó alakok perspektívikusan kisebbek, mint az elülsők, és mindnek egyéni karaktere van.

A másik véglet az El Escorial településén látottak jelentik, ahol egy sarkon befordulva megtaláltuk Heródest, a háromkirályokat egy elefánttal meg egy tevével, és egy légónyi római katonát – élethű méretben. Miután rájöttünk, hogy valószínűleg egy az egész várost érintő betlehem tartozékai, Sándorral addig mászkáltunk, amíg elhagyva néhány zsidó pásztort, római kereskedőt meg ki tudja mit, megtaláltuk egy téren a jászolt, és mellett Betlehem két utcáját felépítve lakókkal meg minden. Az már csak dobott az összképen, hogy mivel viharos szél fújt, betlehem egyes lakói a földön hevertek itt-ott, mint valami túl jól sikerült szilveszteri buli után.

 A boltokban megszaporodtak a halak és tengeri herkentyűk, láthatóan sokan terveznek halas-rákos-kagylós vacsorát. A polcokon a gin-készlet van a legjobban leapadva (kirabolva), a tonic-fajták viszont akciósak. A gin-tonic a sztár, a mintegy százfajta gin és százfajta tonic azért komoly fejfájást bír okozni választáskor. Egyébként 24-én és 26-án a boltok nyitva, az ajándékot meg különben is a háromkirályok hozzák később, szóval a magyar karácsony hosszabb ideig tart...

Egyébiránt a spanyol karácsonyi gasztronómia is megér egy külön blog-bejegyzést, úgyhogy minden bizonnyal írunk még a magyar-spanyol-arabos hibrid menüről, amit Sándor tervez karácsonyra. 

Sándor kiegészítése: Azért nem olyan biztos, hogy írok róla, mert az eddigi, bevált spanyol recepteket fogom elkészíteni. Karácsonykor nem merek nagyon beújítani. Öten maradunk éhesek, ha valami nem jön össze. :)