Mivel dolgozunk és a maradék időben várost nézünk, úgy tűnik, a blogírás háttérbe szorul, és a reális a heti egy, nagyon szerencsés esetben két poszt. 

Szombaton elhagytuk a hangulatos Córdobát, és kora este megérkeztünk Granadába. Az már biztos, hogy a tömegközlekedés logikája egyformán rémes minden spanyol városban, mert a jegyekkel és jegytípusokkal itt is meggyűlt a bajunk. A szállásunk, egy airbnb az Alhambra alatt van, egy icipici lakás egy tündéri idős bácsival, aki mindent megszerez, amit esetleg hiányolunk. 

Vasárnap délelőtt aztán elindultunk azzal, hogy keresünk egy nyitva levő boltot, amiből egy közel húsz kilométeres séta lett, amelynek során kvázi véletlenül megnéztük Granada nevezetességeinek egy szép részét (Évi két nap alatt tervezte mindenzt bejárni). Felmásztunk a cigány barlanglakásokhoz is (turistalátványosság), élveztük a napsütést egy kilátóponton (két üveg Alhambra nevű sört vettünk egy nem hivatalos boltocskából a roma tulajdonostól), bóklásztunk az Albaicín nevű valaha volt mór negyed dombra felfutó utcáin a fehér házak között. Hangulatos volt és mesebeli.

Ebédre a keleti életérzés jegyében arab (nem a körúti gyroszos) ebédet ettünk, ahol a picante végre tényleg csípőset jelentett, majd otthon a sziesztát beáldoztuk a munka kedvéért. 

Este már csak sétálgattunk kicsit... megint fel a hegyre és még feljebb. Elsőre nem tűntek turistabarátnak a kis utcák, eléggé lepukkant hangulata volt az Alhambra mögötti dombon a házaknak, de a tetejére feljutva meglepve láttuk, hogy a miradoron (kilátóponton) más kisebb csoport összegyűlt. Naná, a naplemente ideje közelgett... Aztán miután a nap lement és mi tovább bóklásztunk, egy sötétedő parkban találtunk egy másik miradort. Ez már a harmadik volt ezen a napon...

Hazafelé megtaláltuk a törzshelyünket, rögtön a szállással szemben a téren egy kis kocsmát, ahol egy sör és a pohár bor mellé tapa-ként négy szelet sült karajt adnak rágcsálni. Csak ne lenne a naplemente után fél órával annyira hűvös, hogy a kint ücsörgés már kevésbé élmény. Főleg ha a lakásban is hűvös van, mert nincs szigetelés és az ablaktábla meg a fal közt olyan rések vannak, hogy kilátok. A spanyoloknak a fűtéshez és szigeteléshez való viszonya megérne egy külön bejegyzést, majd ha egyszer a didergés közben felbosszantom magam, lehet, erre is sor kerül. 

Mivel a vasárnapot elizéltük, akarom mondani elsétáltuk, a hétfő jórészt munkával telt, és csak délután szabadultunk ki a városban megnézni a katedrálist és a belvárosnak azt a részét. Szép templomot sokat láttunk már, ennek a méretei voltak lenyűgözőek, és az orgona benne, aminek a sípjait konkrétan meg sem tudtam számolni. Eszméletlen hangja lehet, ha játszanak rajta.

Ezután már csak céltalanul sétálgattunk, le a folyóig, és végig mellette. Némi bevásárlás után hét körül már a szálláson voltunk. Egyrészt, hogy jöhessen a hétfői online kocsmakvíz, másrészt, mert tudtuk, hogy kedden korán kelünk, hiszen 9-re az Alhambra bejáratánál kellett lennünk.