Pénteken néhány óra buszozással áttettük a székhelyünket a hangulatos Granadából Malaga mellett Torremolinosban a tengerpartra. Írhatnék megint hosszan a spanyolországi közeledés csodáiról, de kezdem megtanulni, hogy a helyiek sem értik (most volt, aki engem kérdezgetett, a kis naív... ), de nem idegeskednek rajta. 

Szóval Torremolinos, egy Veszprém-méretű város a tengerparton Malagától tizenpár kilométerre, és olyan igazi nyaralóhely. Értsd úgy, hogy nincs vár, kastély, óváros, múzeum meg ilyen nyalánkságok, csak sok kilométernyi homokos part, meg a most épp 17 fokos tenger. Novemberben szerencsére viszont már nem nyüzsögnek a turisták, így a hely most pont azt tudja nyújtani, amire szükségünk van: nyugalmat. Utolérjük magunkat a munkával, főzöcskézünk, ledőlünk a parton a homokba kicsit olvasni vagy sétálunk a parti sétányon. Na jó, Sándor ma fürdött is a tizenhét fokos vízben, azt állította annyira nem hideg, az arckifejezése alapján azért én nem kaptam kedvet, és csak combig merészkedtem be. 

Ennek a békés, városnézés-rohangálás mentes életnek egy kellemes velejárója az is, hogy főzünk. A part ugyan tele van éttermekkel és bárokkal, de a jórészt angol turistákra szabott árak ellen tiltalkozásképp inkább itthon szórakoztunk. Mint – mondjuk – ma este Sándor vajon, fokhagymával borotvakagylót sütött. Ettünk korábban tapa-ként meg konzervként, és amikor megláttuk frissen a bolt jeges pultján pihenve, nem lehetett otthagyni. Van egy belső, füves, bokros kertre, és delfines díszítéssel kirakott medencére néző nagy erkélyünk (délelőtt-délben oda süt a nap, alig lehet megmaradni rajta), ahol ideális elkölteni a vacsorát egy pohár borral. 

Ha valakinek esetleg kísérletezni támadna kedve, a borotvakagyló elkészítése inkább csak időigényes, mint macerás. Az előkészületek kettő-négy óra, a tényleges sütés három perc.

Az előkészülethez tartozik, hogy az élő borotvakagylókat függőlegesen sós vízbe állítjuk 1-2 órára, hogy kilökjék magukból a maradék homokot (kivéve persze, ha szeretjük, hogy a fogunk között ropog). Amikor letelik az idő, leöntjük a vizet és megismételjük a műveletet. Újabb 1-2 óra elteltével alaposan megmossuk folyó vízben a kagylókat. És most jön a sütés.

Egy serpenyőben kevés vajat vagy olivaolajat (tényleg nagyon minimálisat, pár cseppet) felforrósítunk. Naaagggyon felforrósítunk, majd egy kis felvágott fokhagymát rászórunk, aztán a serpenyő felébe belerakjuk a kagylókat. Azért a felébe, mert pillanatokon belül kinyílnak és dupla helyet foglalnak el. Amikor kinyíltak, megforgatjuk őket, hogy a húsuk érintkezzen a serpenyő felületével. Egy percig sütjük őket, majd kivesszük. Friss petrezselymet szórunk rá és esetleg citromot. Mi baguette-tel ettük és Chardonnay-t ittunk hozzá...