Mindösszesen három napot töltöttünk Spanyolország legdélebbi, kontinensen lévő részén, de strapás volt. Csütörtök délután érkeztünk meg a Tarifa nevű városkába, ami gyakorlatilag Spanyolország legdélebbi pontja, legalábbis a kontinensen. Ez egy fehér házakkal teli, örökké szeles, és magával rangadó hangulatú hely. Itt minden és mindenki a szörf, a kite vagy a búvárkodás szerelmese, mert az időjárás és a part jellege miatt a város erre ideális. Egy kiálló félsziget-földnyelv van, amelynek az egyik oldala még a Földközi-tenger, a másik pedig már az Atlanti-óceán. A szörfösök az előbbin, a kitosok az utóbbin gyűlnek össze, és élvezik az elemeket. Ennek a hatása az egész városon látszik, csupa laza arc, olcsó hostel, airbnb szállás és co-working helyek sorakoznak. És nem csak fiatalok vannak, ahogy egy ismerős fogalmazott, azok is visszajárnak, akik a vad hatvanas években menőztek itt, mára befutott üzletemberek, bankárok, ki tudja mik, de visszajönnek lazulni. Így persze hangulatos bár is van bőven, mi első este megtaláltuk a tökéleteset, oda jártunk vissza.